Tűt a szénakazalban!
Van, hogy biztos benne az ember, hogy ott van az a valami, amit keres, de mégsem találja azt. Így jártam én is a legutóbbi horgászat alkalmával, kerestem- kerestem a pontyokat a Sáska horgásztavon, de mégsem akartak előbújni mindaddig, amíg rá nem találtam a megfelelő kulcsra.
A Sáska Horgásztó Hajdúszoboszlótól 5 kilométerre található a maga 2,1 hektáros vízfelületével. Kiváló ponty és kárászállományával várja azon horgászokat a tó, akik kulturált körülmények között szeretnének egy jót horgászni, akár családostól is. A Sáska tóhoz nem csak Hajdú-Bihar megyéből, de még a környező megyékből is ellátogatnak a horgászok, ami méltán elismerés a tógazda Simon János számára. A páratlan halállománnyal büszkélkedő tó rengeteg versenynek ad otthont, ahol rendre szép fogások születnek. Egy ilyen verseny apropójaként, amolyan felkészülés gyanánt látogattam el ide, hogy kifürkésszem a halak ízlését, mert sok saját információval nem rendelkeztem, mivel már jó ideje nem jártam ott. A tó egy régi folyómeder mentén került kialakításra, melynek mindkét hosszanti oldala viszonylag egyenes, így kifejezetten egyenlő feltételeket biztosít a lepakolás szempontjából is a versenyzőknek. Vízmélysége 1,5-2 méter közt van, amely egy törés után a közepe tájékán éri el a legmélyebb pontját. Ez a törés az a pont, ahol érdemes a halakat keresni, mivel ez mindig jó haltartó helynek számít, ezért a horgászat kezdetén érdemes egy ólommal medertérképezést végeznünk, hogy utána a lehető legpontosabban tudjuk meghorgászni ezt a részt. Azt azonban jó tudni, hogy a feederkosár gyakran el tud akadni ebbe a törésbe, ugyanis ott szinte egy falként, határozottan törik alá a meder.
Kellemes és kúltúrált víz Hajdúszoboszló mellett.
A horgászatom alkalmával pontyra és kárászra készültem, így egy korábban már jól bevált etetőanyag kombinációt vittem magammal, ez pedig nem más, mint a Serie Walter Racer Panettone Black és a Tubertini Gold Medal Black 1:1 arányú keveréke volt, egy fél kiló Maros Mix őrölt TTX-el kiegészítve. Ez a keverék már több alkalommal is jól működött nekem pontyra és kárászra, ezért ezúttal is bíztam benne. A két etetőanyagot és a kukoricapogácsát egy dézsában akkus fúró segítségével elsőnek szárazon összekevertem, majd ezután többszöri vízadagolással és pihentetéssel beállítottam a végleges állagát. Ezt a sötétszínű, kellemes olasz gyümölcskenyér illatú etetőanyagot csonti, giliszta és csemegekukorica dúsításával kívántam a halak elé tárni.
Már korábban is jól bevált ennek a két etetőanyagnak a kombinációja.
Szinte már koromfekete, ám az illata mégis kellemes!
A horgászatra egy 3,60-as Tubertini Reflex Medium Light botot vittem magammal, rajta Tubertini Vertigo 5500-as orsóval. Az orsóm dobjára ezúttal a szokásosnál vastagabb zsinórt kötöttem, mivel itt laknak egészen nagyméretű 6-10 kilós pontyok is, így nem akartam egy ilyen megakasztásakor esélytelen lenni, ezért 0,22-es Tubertini Gorilla Feeder került a dobra. A szerelékem egy klasszikus finom feederszerelék, amely állt egy rövid 7-8 centis gubancgátló csőből, egy forgóból és egy szintén 7-8 centis erőgumiból, az erősebb fajtából, ami végére hurok került és így csak egyszerűen belehurkoltam az előkét. Az előkém ezúttal 0,16-os Tubertini Dragon volt kezdéskor, amit később inkább 0,18-asra váltottam. Ez az előkezsinór egy merevebb, sprődebb, azonban bivalyerős zsinór, ami jól bírja a nagy halak okozta terheléseket. Horognak a Tubertini Serie 26 típusú horgát kötöttem fel 12-es és 10-es méretekben. Ez a horog kifejezetten alkalmas kukorica és nagy csonticsokor használatához.
Ezúttal 0,22-es Gorilla Feedert tekertem fel az orsóm dobjára számítva a nagyobb pontyokra.
A Tubertini Dragon előke ezúttal sem okozott csalódást.
A Serie 26-os horgokat részesítsük előnyben a kukorica csalik esetén.
A jó minőségű Tubertini forgókat és forgókapcsokat bátran használhatjuk, mert kiválóan teszik a dolgukat.
Az ólommal történő medertérképezés során olyan 26 méterre találtam egy törést, ami mögé kezdtem el horgászni. Nagy alapozó etetést nem végeztem, mivel nem tudtam, hogy mire számíthatok. Egy nagy hibát a horgászatomban már itt vétettem, de erre később még visszatérek. Az alapozás után gyors csalizás következett, a horogra két szem fehér és egy piros csonti került, s már repült is a megtöltött kosár. Nem kellett sokat várnom, mert kisvártatva kapásom lett, egy mohó kárász ugrott rá a horogra. Ez az eseménysorozat ezután állandósulni látszott, mivel bedobás után rögtön jött egy kárász, aztán ismét még egy, nem nagyok 10-30 dekásak. Az első órában még érdekes volt ez a sztori, a másodikban már inkább kétségbeejtő, mert minden igyekezetem ellenére nem sikerült csak kárászt fogni. Próbáltam elhagyni az élőanyagot a kosárból és csak csemegekukoricát etetni be, valamint a horogra is csak ez került, azonban ez nem hozott változást, mert a mohó kárászok azt is bekebelezték, legfeljebb csak lassabban talált gazdára.
Egy szebb ezüstkárász a sok közül.
Bevallom bíztam benne, hogy a folyamatosan etetett csemegekukorica meghozza a pontyokat, azonban így utólag átgondolva a történteket, a kosárral bejuttatott mennyiség valószínűleg kevéske volt ahhoz, hogy megvárja a pontyokat. János látva a ténykedésemet, ami végül is nem hozott eredményt, hozott egy kis főtt, öreg kukoricát, hogy ezzel próbálkozzam tovább, mert ezt már tényleg nem tudják a fehérhalak megenni. Úgy is tettem és a kosár közepébe ebből a kemény, főtt kukoricából raktam és a két végét etetőanyaggal zártam le. Na, ez a változtatás volt az a pont a horgászatban, ami átütő sikert hozott! A folyamatos kemény vonalas etetésnek és a táskámban talált Maros Mix Pácolt Tutti-Fruttis kukoricának köszönhetően bő háromnegyed óra múlva füstölős kapással jelentkezett az első ponty. Miután gyorsan ki tudtam akasztani a klipszet már minden veszély elhárult a fárasztás során, így pár perces küzdelem után szákba tudtam terelni a bő kettes potykát.
Ez már megvan!
Ez bizony letekerte a botot!
A pácolt kukoricák nem csak illatukkal, de feltűnő színükkel is csalogatnak.
Jól látszik a különbség a szinte zsenge csemegekukorica és a kemény főtt kukorica között.
Azért ezek a pillanatok azok, amikor a horgász azt mondja, hogy a sok próbálkozás és kínkeserves variálás után édes a siker, amit persze ezúttal én is Jánosnak, a tógazdának köszönhetek. A ponty kivétele után rögtön ráetettem két kosárral, biztos, ami biztos alapon, majd ismét bevetettem az éles szereléket. Azt azért itt fontos megemlíteni, hogy az ilyen típusú horgászat alkalmával nem szabad kapkodni, hagyjuk bent nyugodtan a horgot 15-20 percig is, nem kell feleslegesen dobogni-csobogni, mert az öreg főtt kukorica ott van a fenéken, azt csak a ponty tudja megenni. Már magam sem bíztam benne, hogy sikerül még pontyot akasztanom, mert oly sokat kellett rá várnom, de ismét sikerült egy jó erőben lévő bajszost becsapni. A szintén két kiló körüli ponty tanúbizonysága volt annak, hogy mindig van valami megoldás a szelektálásra, vagy az óvatos halak becserkészésére, csak meg kell találni a módját! A mintegy ötven kárász után a korona aznapi ékköveinek bizonyultak a pontyaim.
Elégedetten mentem haza ezúttal is a tópartról, mert egy jót horgásztam és még tanultam is valami újat.
Egy büszke fotózás után elégedetten engedtem vissza éltető elemükbe bajszos ellenfeleimet, de egyúttal ígéretet tettem is rá nekik, hogy visszatérek még az idén egy sokkal agresszívebb pontyos kajával, egy nagy adag főtt kukoricával és azzal kezdem a horgászatot, hogy vastagon feletetem a helyet, mert ez volt az a hiba, amit már az elején elkövettem! Meg kellett volna etetnem bőven a halakat az elején, mert ilyen mennyiségű fehérhal esetén nem lehet eleget etetni, az én etetésem pedig ezúttal nagyon kevés volt. A jó pap is holtig tanul, ezúttal engem is tanítottak, amiért ezúton is hálás vagyok. Irány a vízpart, aki csak teheti, menjen horgászni.
