Narancsszemű bodorkák
Egyre jobban tisztult ki a kép előttem egy olyan horgászati technikával kapcsolatban, amivel a törpeharcsáktól hemzsegő vizekben is lehet még eredményes a finomszerelékes horgász. E stratégia ékes bizonyítéka a legutóbbi horgászatom, ahol sikerült olyan halakkal is találkoznom, melyeket már régen elveszettnek hittem.
Sajnos a hazai vizekkel kapcsolatban lesújtó híreket hallani a törpeharcsákkal kapcsolatban, ugyanis ahova betette a lábát, ott szinte kiirthatatlan és agresszív jelenlétével tönkreteszi az ott élő halfaunát. Sajnos ezen vizek a horgászok szemében is egyre jobban kerülendők, mert ezeket a szúrós ördögöket a legtöbb horgásztárs kerüli, de hát miért is lenne vonzó az a víz, ahol bármit tűzünk a horogra, egy törpe lesz a válasz. Természetes ellenség híján előbb-utóbb minden vizünk hasonló sorsra juthat, ha nem teszünk valamit ellene, de addig is meg kell próbálni valahogyan kikerülni őket a horgászat alkalmával. Egy átlagos fenekező készséggel megáldott pontyhorgásznak, netán egy bojlis horgásznak nincs nehéz dolga, mert a kemény és nagy csalikkal viszonylag jól ki lehet szelektálni a törpét, de egy finomszerelékes horgásznak ez már szinte a lehetetlen kategória. Etetőanyagot és élőcsalit a vízbe dobva vége is a szép reményekkel induló horgászatnak, pedig az még el sem kezdődött! A törpeharcsa a hazánkban élő halfajok közül a legjobb szaglással és íz érzékeléssel rendelkezik, így már azonnal rajta is van az etetésünkön és csak gyűlik és gyűlik rajta.
A felmelegedett vízben csak nehezen tudunk hozzáférni a keszegekhez a törpeharcsáktól
Finomszerelékes feederhorgászként a Keleti-főcsatornán rendszeresen horgászva ezzel a problémával szembesülök nap, mint nap! De bátran kijelenthetem, hogy van lehetőség azért itt is más halat fogni a finom technikák valamelyikével. A Keletin egyértelműen beigazolódott, hogy április-május hónapokra a törpeharcsa teljes erővel aktivizálja magát a felmelegedett víznek köszönhetően. Míg kora tavasszal még egészen jól lehet horgászni élőcsalik horogra tűzésével, addig ez a felmelegedett vizek esetében szinte már lehetetlen vállalkozás. De most akkor az etetőanyag, vagy az élőcsali vonzza ennyire a törpéket?! Bár voltak korábban próbálkozásaim csak föld bejutatásával való horgászatra, amik nem is voltak eredménytelenek, de meggyőződésem, hogy etetőanyag nélkül nem tudunk igazán eredményesek lenni. Kell az-az íz és aromaanyag bejuttatása, ami a keszegeket is odacsábítja a törpékkel együtt. A titkot inkább a horogra tűzött csaliban érzem, ami számomra ez ügyben nagyon bevált, ami pedig nem más, mint a csemegekukorica!
A titok, ami a szebb keszegfélék fogásához kell!
A kedves Olvasó meglepődhet ezen, de sajnos semmi mást nem tűzhetünk a horogra, de a csemegével kellőképpen tudjuk szelektálni az ördögöket és a fehérhalak viszont imádják az édes csemegekukoricát. Az etetési stratégiám is erre alakult ki, csak kukorica a kosárba és a kosár két végét kevéske etetőanyaggal zárom le, a horogra pedig természetesen szintén egy szem kukorica került. Az efféle etetéssel szépen lassan, de ránk találnak a keszegek is és mivel a törpék kevésbé habzsolják ezt a csalit, így az megvárja a fenéken a keszegnépség javát, mert bizony ezzel a csalival a keszegeket is szelektáljuk, így azokból is hamar találkozhatunk a bandanagyokkal. A legutóbbi horgászatom alkalmával szeretett csatornám Polgári híd környéki szakaszán ültem le horgászni, ahova egy csepp élőcsali nélkül, azonban két kiló Erdei Attila Record Speciál etetőanyaggal és körülbelül öt doboz csemegekukoricával érkeztem meg.
Két kiló EA Record Speciál etetőanyag és sok-sok csemegekukorica
A kosár közepébe kukorica került, aminek a két végét véknyan zártam le etetőanyaggal.
A horgászatra egy 360-as Tubertini Concept Feeder Tb botot vittem magammal Medium dobósúllyal, erre a botra egy 5500-as méretű Tubertini Vertigo orsó került. Az orsóm dobjára 0,12-es fonott Tubertini Concept X8 zsinórt csévéltem, amely sokkal közvetlenebbül képes a kapásokat közvetíteni. Erre azért van szükség, mert sokszor csak egy húzás a kapás, se több, se kevesebb! Ez pedig egyértelműen sokkal jobban látszik a fonotton, mint a monofilon. A szerelékem egyszerű csúszó feederszerelék egy kis gubancgátló csővel, rajta egy EA 30 grammos kosárral, az előkém pedig 50, vagy 70 centiméter a víz sodrásához igazítva, ha áll a csatorna vize, akkor rövidebb, ha húzósabb, akkor hosszabb. Az előkém 0,14-es Tubertini Dragon, rajta egy 12-es méretű Serie 18-as horoggal. Fontos megjegyeznem, hogy az ilyen csatorna horgászatok alkalmával kardinális kérdés a horgászat és az etetés kialakításának pontos helye.
Fonott zsinórra volt ezúttal szükségem, ami által sokkal jobban láttam a kapásokat.
Ezek a csatornák, így a Keleti is mindkét oldalon náddal, sással és más vízinövényekkel erősen benőttek, amiben a halak előszeretettel tartózkodnak. Ehhez a vízinövényhez kell a lehető legközelebb horgászni a nyári időszakban, mert itt laknak ilyenkor a halak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a nád előtt még van pár szál vízinövény is, amit általában nem is lehet látni távolról, azonban ha beledobunk, akkor van, hogy egy-két tövet kihúz a horgász belőle. Ebben a ritka növényesben kell megfogni a halat, mert az ott lakik és ott biztonságban érzi magát. Ha nem ide horgásznék, akkor valószínűleg sokkal nehezebb dolgom lenne.
Közvetlenül a túlparti nádas-sásos elé kell horgászni, mert itt tartózkodik a legtöbb hal.
A horgászat megkezdésekor alapozó etetést végeztem a 30 grammos EA kosárral, ez 7-8 dobásnyit jelentett, amibe szinte csak kukorica volt, így próbáltam megteríteni az arra úszkáló halaknak. Szándékosan nem csobogtam nagyobb kosárral, pedig lehet, hogy jó lett volna még ettől is többet etetni elsőre, így viszont nem vertem szét a vizet és viszonylag hamar jött is az első kapás, amely már bevágáskor éreztette velem, hogy nem egy rossz hal! És nem is volt ám az, mert egy jó negyven-ötven dekás bodorka csapott le még két kört, mielőtt megmeríthettem.
Elsőre nem is rossz!
Egy szem kukorica a horgon!
A horog hegyét hagyjuk minél szabadabban, hogy tökéletes legyen az akadás.
Ez bizony vastagon akadt!
Mondanom sem kell, örömöm határtalan volt, mert ezekkel a szép példányokkal már jó ideje nem találkoztam, de a sztorinak még nincs ám vége, nemsokára megérkezett a párja is! Nem mondom, hogy ennél a típusú pecánál nagyon kellene pörögni az embernek, inkább egy komótos pontyozáshoz hasonlít ez, mert a bedobás után csak vár az ember, ha kell 10-15 percig is, de ha akaszt egy halat, az bizony szép példány. A horgászatom további részében fogtam még számtalan szebb bodrit, pár karikakeszeget, egy dévért és egy gyönyörű vörösszárnyút is, amire bevallom, őszintén a legbüszkébb vagyok, nagyon tetszik nekem ez a hal, így mindig különös öröm fog el, ha egy szebbet fogok belőle.
Egy szép vörösszárnyúkeszeg is elcsábult a csemegekukoricára
Kell ettől szebb teríték!
A horgászatom nagyon jól sikerült és bízom benne, hogy másnak is sok örömet fog okozni ez a stratégia a törpés vizeken és általa hasonlóan szép fogással büszkélkedhet majd.
