Majdnem bajnok!

Ha valaki nem ismerné a festői környezetben elterülő, mintegy 200 hektáros Rakaca-víztározót, annak melegen ajánlom, hogy vessen egy pillantást a térképre, és ha teheti, látogasson el oda horgászni, mert megéri. A tó halállománya parádés, a kapitális pontyok és amurok ugyanúgy meglephetnek bennünket, mint életünk harcsája, vagy épp süllője. Mi, versenyzők azonban a keszegállománya miatt szeretjük Rakacát, a dévérkeszegben bővelkedő víz magához vonzza a környék finomszereléket kedvelő horgászait.

A versenyek az úgynevezett gáton vannak megrendezve.

Pár éve, amikor Vaskó Gergő és Pálinkás Robi fejéből kipattant, hogy jó lenne itt egy rangos feederversenyt rendezni, talán még nem is gondolták, hogy az idei IV. Team Rakaca Feeder Kupa mezőnye már ilyen bivalyerősre sikeredik. A cél pedig, hogy elhozzák a feederezés krémjét ide, azt gondolom, hogy teljesen sikerült, mert a helyi menők mellett profi élversenyzőkkel, magyar bajnokokkal, sőt Erdei Attila feeder világbajnokkal is találkozhattak a kilátogatók, mert idén ő is rajthoz állt. Ebben az erős mezőnyben kellett ismét helytállnom, ha szerettem volna megvédeni a 2016 óta nálam díszelgő kupát. Nem kis feladat volt ez és nem kis dilemma! Azt gondolom, hogy a „víz szelleme” valamelyest kedvel engem, mert sikerült kétszer is eltalálnom a halak ízlésének legmegfelelőbb technikát, taktikát, persze mint minden víz, ez is évről-évre változik. Emlékszem 2016-ban mikor elsőnek jártam itt nagyon alacsony vízállás fogadott a gát rekonstrukciós munkálatai miatt, amely vízállás tartósan egész évben állandó is maradt. Ennek köszönhetően buja vízinövényzet nőtte be a partmenti zónát, megnehezítve a versenyzők dolgát. Ekkor a versenyen fogott egyedsúly 15-30 dkg között mozgott,  de bármikor beugorhatott egy-egy szebb dévér is, na ez 2017-ben teljesen megváltozott, mert az előző évben kialakult alacsony víznek és az általa felnőtt vízinövényzetnek köszönhetően olyan sikeres volt az ívás, hogy ezúttal a pár dekás keszegek közt kellett keresni azt a pár szebb példányt. Mindkét pecát sikeresen megoldottam, így bizakodva ültem le az idei évben is a Rakaca partjára tréningezni, ahol ezúttal több napja tartó viharos széllel kellett szembesülnünk, ami szemből fújt. Ez természetesen azonnal változtatásra késztetett, mivel az előrejelzések is azt jósolták, hogy ez az állapot tartósan megmarad, tehát a hétvégi versenyen is ugyanez lehet a helyzet. Ennek megfelelően választottam meg az etetőanyagomat és horgászföldet is. A választásom lényege az volt, hogy minél nehezebbek legyenek ezek, így etetőanyagnak 2 kiló Serie Walter Racer River és 1 kiló Racer Bream keverékét nedvesítettem be egy flakon Serie Walter Brasem Aktivator társaságában, valamint adtam hozzá egy teáskanálnyi Maros Mix édesítőszert is.

A kiváló alapanyagokból készült Serie Walter Racer etetőanyagnak közül
most a nehéz River és egy dévéres etetőanyag a Bream keverékét kevertem be.

Ezt az etetőanyagot kifejezetten nedvesre, vizesre kevertem, ami így nem tartalmazott felszálló szemcséket és teljesen hozzátapadt a fenékhez, így jobban ellenállva az áramlatnak. A földem ezúttal egy újdonság Walter Tamástól, mert a Serie Walter termékcsalád új tagokkal bővült ismét, ami nem más, mint a Damp és a Heavy Leam, azaz a lösz és a nehéz, folyóvizi föld.  Ezek közül én a nehéznek mondható Heavy Leam földet kevertem be ezúttal, abból is egész pontosan 3 zacskónyit, ami 6 kilogramm. Erről a földről érdemes azt megjegyezni, hogy a legmagasabb minőséget képviseli, így bátran bízhatunk benne a legrangosabb versenyek alkalmával is. A Belgiumból érkező föld legjobb tulajdonsága, a könnyed kezelhetősége, szinte elronthatatlan, ami miatt hamar megkedvelik az azt használó horgászok.

A Damp Leam egy kifejezetten finom és borzasztóan füstölős lösz,
míg a Heavy Leam egy nehéz löszös-agyag, amely kevésbé füstöl. 

A kifejezetten erős 40km/h-t meghaladó szembeszél borzasztóan megnehezítette a dobásokat, de legfőképpen a pontosságot. Egy ilyen helyzetben érdemes a kosárméretekkel és a kosár súlyával játszani, a nehezebb kosár ugyanis kevésbé van kitéve a széllökéseknek, nem beszélve a kisebb űrméretű, de nagyobb önsúlyú változatokról. Én ezúttal az Erdei Attila feederkosarak közül a kisméretű 30 grammos változatot használtam, mert az az erős szélben is pontosan, mint egy puskagolyó úgy repült. Egyébként, mivel ütemesen és gyorsan kell ezen a pályán horgászni, ezért elegendő is a vele bejuttatott etetőanyag, vagy föld mennyisége. A versenyre egyébként 360-as Tubertini Concept TB feedereket szereltem fel medium változatban, rajtuk 5500-as Tubertini Vertigo orsókkal. A főzsinórom 0,18-as Tubertini Gorilla Feeder, 0,25-ös monofil dobóelőkével. A szerelékem egyszerű kis gubancgátló csővel megoldott csúszó feederszerelék, egy 10 centiméteres közepes erősségű erőgumival kombinálva. Előkének ezúttal nem kellett finomkodnom, így 0,117-es Tubertini Next előkezsinórból kötöttem egy 50 centiméterest, melyre egy Tubertini Serie 4 horog került 12-14-es méretben.

Mostanában a gilisztát kevés csontival és csemegekukoricával vágom össze,
amit egy külön tálkában tárolok. Ezt a gilisztalében ázó élőbombát adagolom az etetőanyaghoz, vagy földhöz.

Nem volt szükség ezúttal a vékony előke és kis horog kombinációjára, mert rengeteg hal volt a gát előtt, amelyek nagyon aktívak és rendkívül éhesek voltak. Alapozó etetésnek két marék etetőanyagot két marék földesszúnyoggal kevertem össze, amolyan mixnek, amihez vágott gilisztát és pár szem csontit adagoltam. Ezt a keveréket a kisméretű EA kosárral ütemesen be is dobáltam a 10 percnyi etetési idő alatt. Aztán amikor befújták a kezdést, ugyanebben az ütemben, de már felcsalizott horoggal dobáltam tovább. Szerencsére nagyon jól kezdtem el fogni a keszegeket, amit mi sem bizonyított jobban, mintsem az, hogy az első óra végén 35 darabon állt a számlálóm mutatója, de ami még ettől is bizakodóbb adat volt, hogy szép keszegek kerültek a haltartómba. A csalinak egyértelműen a 3-4 szál szúnyoglárva volt a legjobb megoldás, azonban az idő előrehaladtával egy darab gilisztával kiegészítettem azt, mert ezzel a nagyobb, húsosabb falattal könnyebben sikerült darabosabb példányokat is fognom.

A szúnyoglárva volt a horgon a fő csapási irány

Viszont a nagy szél okozta áramlás ellenére voltak vízközt is keszegek, amelyeket egy-egy kisebb szünet alkalmával le lehetett vadászni a szúnyog-kütyü kombinációjával. A következő órákban a kisebb hullámvölgyek ellenére folyamatosan tudtam a haltartómba gyűjteni a keszegeket, amelyek közt voltak szebb példányok is. A lefújás pillanatában 157 darabon állt a számlálóm mutatója, ami ennyi megfogott keszeget jelentett, a sneciket és egyéb apróhalakat nem is ütöttem bele, hogy ne vigyenek félre a súly megsaccolásakor.

A puffasztott köles, vagy másnéven „kütyü” a finomszerelékes feederezők lebegtető fegyvere.
Apró mivolta miatt a legkisebb horogra is feltűzhető, nem takarja ki azt, még akkor sem ha mellétűzünk egy-két szúnyogot, vagy pinkit.

A mérlegelést várva rendkívüli feszültség izzott a levegőben, hogy vajon sikerült-e a szektorgyőzelem és akár az összetett győzelem is? A válasz aztán ki is derült, de mielőtt erre fényt derítek, elmondom, hogy pokoli erős szektorba sikerült sorsolnom, mert a helyi menőkkel, neves és híres feederezőkkel teletűzdelt szektorban ott ült a kedves csapattársam, a feeder világbajnok Erdei Attila is. Szóval ebben a szektorban sikerült megnyernem a szektoromat egy rendkívül szoros küzdelemben, ahol a szektor első és a harmadik helyezett között mindössze öt dekagramm volt csak a különbség! Ez a szektorgyőzelem a 11800 gramm fogott súllyal ezúttal az összetett második helyére volt csak elegendő, mert 550 grammal elmaradtam a győztes mögött, ami körülbelül 6 darab keszeget jelentett.

157 darab keszeg öt óra alatt! Ilyen halban bővelkedő víz Rakaca!

Ezt a különbséget pedig érdemes kissé megvizsgálni! A győztes Sólyom Laci mindössze csak 21 méteren horgászott szemben az én 27 méteres távolságommal. Tudtam, éreztem a rövidebb táv adta lehetőséget és előnyt, de nem mertem változtatni és meglépni azt, így maradtam a tutinál. A kockázatosnak vélt távolság csökkentést bevállalók pedig mégis jól döntöttek, mert extra darabszámra tudtak általa szert tenni. Ebből is érdemes levonni a következtetéseket, mert bebizonyosodott, hogy kockázat nélkül nincs siker, de mivel nem mertem ezt ezúttal meglépni, így két bajnoki cím után most meg kellett elégednem a második hellyel. Jövőre újra ringbe szállunk majd a csodaszép Rakaca-víztározó partján, hátha akkor sikerül ismét hazavinnem a vándorkupát.