Hidegvízi praktikák keszeghorgászoknak
Bármennyire is szomorú a helyzet, be kell látni, hogy ez az év is lassan tovarepül. Bár mindig lehet horgászni, sőt még halat is lehet fogni, azonban csak akkor lehetünk igazán eredményesek, ha igazodunk a lehűlt vízhez és ennek megfelelően állítjuk össze a felszerelésünket és az etetőanyagunkat.
Azért az őszi-téli horgászatok alkalmával be kell látnunk, hogy egyre szerényebb fogási eredményekkel is meg kell elégednünk, de nincs is ezzel semmi baj, hisz a felkészült horgász még akkor is eredményes tud lenni, amikor a legtöbb pecás már ki sem megy a vízpartra. A lehűlő, vagy a már jelentősen lehűlt vízben fontos néhány aranyszabályt azonban szem előtt tartanunk, ha sikeresek akarunk lenni. Az első és talán legfontosabb dolog, megtalálni a halakat az adott vízterületen, mert ugyebár üres kádban azért nemigen lehetséges a halfogás. Ehhez mindenképpen szükséges a helyismeret, de minimum valamely információ egy helyi horgásztól a vízről, amin érdemes elindulnunk a helyválasztás során.
Legalább egy méteres a víz átláthatósága, ha ebben nem lát a hal, akkor sehol!
Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli!
Általánosságban elmondható, hogy a lehűlt vizekben a halak nagyobb rajokba rendeződve összeállnak az adott vízterület valamely szegletében, ami legtöbb esetben a mélyebb rész, de egy markáns törés, vagy vízbedőlt fa környéke is lehet ilyen téli haltartó hely. Ezeken a részeken érdemes tehát a halakat keresnünk, s ha megtaláltuk őket, akkor már fél sikerrel jártunk. Mivel a halak hidegvérű állatok, így mozgásuk és táplálkozásuk intenzitása nagyban függ a víz hőmérsékletétől, így a téli alacsony hőmérséklet esetén nagyon lelassulnak a vízben. Ennek és a vízben élő mikroorganizmusok számának csökkenése végett a víz letisztul, teljesen átláthatóvá válik, ami miatt az etetőanyagunk színét is érdemes sötétre váltanunk, hogy ne keltsünk a halakban gyanakvást. Az úgynevezett hidegvízi etetőanyagok egyik ismérve a sötét, már-már fekete szín, az erősebb aromázottság, valamint a finomabb szemcseméret. Az aromák terjedési sebessége és tartománya is lecsökken a hideg miatt, ezért ilyenkor jóval intenzívebben kell használni azokat a megfelelő hatás elérése érdekében. Mondhatjuk azt is, hogy ilyenkor bátran nyúljunk hozzá a különböző aromákhoz és nyugodtan használjuk őket egészen nagy mennyiségben is, mert nem lehet túladagolni az etetőanyagunk ízesítése során azokat ebben az időszakban.
A folyékony aromát az etetőanyaghoz felhasznált vízmennyiséghez adagoljuk hozzá, így minden szemcse egyenletesen kap belőle.
Az etetőanyagunk szemcseméretének célszerű tehát minél finomabbnak lenni, hogy a halak szinte semmit se tudjanak elfogyasztani belőle, ezáltal nem telnek el idő előtt. Ezt azzal is elő tudjuk segíteni, ha egy apró lyukú rostán még szárazon kiszitáljuk az etetőanyagunkból a nagyobb szemcséket. Ha sikerült kiválasztanunk a megfelelő keveréket és a helyválasztáson is túl vagyunk, akkor célszerű a felszerelésre és az etetési stratégiára összpontosítani. Itt azonnal meg is kell, hogy jegyezzem, hogy ebben az időszakban ismét elérkezett a finomítás ideje! Mind az előkezsinórunk, mind a horogméretünk tekintetében célszerű változtatni, mert a finomabb felszerelés bizony több kapást eredményez ez idő tájt. Az előkezsinór választásánál ebben az időszakban 0,10-es vastagság felé nemigen szoktam már menni, inkább az ettől véknyabbakat részesítem előnyben, főleg ha a víz alig pár fokos. Ilyenkor egyébként hihetetlen, de van, hogy a 0,10-es zsinórral kapásunk sincsen, azonban a 0,08-as zsinórral szerelt előkére sorra érkeznek már a halak.
Különböző etetőkosarak, amelyeknek közös tulajdonsága a kis űrméret.
Más-más horogtípusok aprócska méretben!
Ezt fontos bevésni az eszünkbe, mert gyakran csak ennyit kellene változtatni a sikeres horgászat érdekében. Egy-egy ilyen helyzetben a legtöbb horgász az etetőanyagot okolja a betliért, vagy valami másban keresi a hibát, és még csak véletlenül sem gondol arra, hogy lefinomítsa a felszerelését. Sokan azt hiszik, hogy egy 0,12-0,14-es előkevastagság az mennyire finom választás, pedig sajnos ez nem így van, pláne nem ebben az időszakban és pláne nem keszegre horgászva. Természetesen a horgok méretét és típusát is ezekhez kell igazítani, így válasszunk minél könnyebb típust és azon belül pedig részesítsük előnyben a kisebb 16-18-as méreteket. Nem kell megijedni az ilyen kisméretű horgok használatától, mert ezekkel a horgokkal a hideg időben ügyes fárasztással a többkilós pontyok is kivehetők. Amikor ilyen finom szerelékkel horgászunk, akkor mindenképpen iktassunk be a szerelékünkbe egy tíz centinyi, vékonyka erőgumit, ami sokat fog segíteni a bevágások és fárasztások során. Az etetési stratégiáról és az etetést végrehajtandó etetőkosárról is érdemes pár szót megemlíteni.
Az erőgumi beiktatásával, sokkal könyyebbé válik majd a vékony előkés horgászatunk! Tíz centinyi a szerelékbe beiktatva már csodákra képes.
A lehűlt vízben nincs szükségünk a túlzott etetőanyag bejuttatására, sokkal inkább a csalogatás az etetőanyag szerepe, mintsem a halak helyben tartása, ezért ebben az időszakban egyértelműen a kisebb méretű etetőkosarakat részesítsük előnyben. Ilyenkor előkerülnek a legkisebb űrméretű, már-már gyűszűnyi méretű etetőkosarak is, amelyek sokszor csodákra képesek az alig táplálkozó halak körében. Ezekkel a viszonylag kisméretű kosarakkal a horgászat elején érdemes dobni párat, azonban olyan klasszikus nagy alapozásra nincs szükség, mert azzal már a horgászatunk elején elrontanánk mindent. Egy maximum 4-5 dobásból álló alapozó etetés elvégzése után, -amelyet a horgászatra is szánt kicsi kosárral végeztünk el- kezdődhet is a horgászat. Fontos az ebben az időszakban történő pecák alkalmával megemlíteni, hogy míg a nyári felmelegedett vízben sokszor az ütemes horgászat a célravezető, addig az alig pár fokos vízben pont az ellenkezője, a türelmes, kivárós ütem hozza meg a sikert. Ebből is jól látszik, hogy a kevés, szinte már ehetetlenül finomszemcsés etetőanyagból is csak minimális mennyiségre van szükségünk ilyenkor. Ez ugyanígy vonatkozik az élőanyagok felhasználására is, abból is csak pár szemekre van szükségünk, így pár szem csonti, egy csipet pinki, és egy csipet szúnyoglárva, feltéve, ha van. Egyébként a felhasznált csalik színe is fontos lehet, ugyanis a letisztult vízben a halak mindent jobban látnak, ezért ebben az időszakban a piros csonti és a piros pinki jobb választás a színek tekintetében, e két faj színváltozatai közül a rikító fehéret ezért inkább kerüljük, ha lehet, hisz a halak is ezt fogják tenni. Amit esetleg még érdemes tenni az élőcsalinkkal, ami egyébként máskor is eredményesen használható, az-az, hogy poraromával ízesítsük meg a kukacokat egy külön dobozban és így tegyük még vonzóbbá azokat az alig táplálkozó halak számára.
Minden halnak örülni kell ezidőtájt.
A kellő finomításnak és megfelelő csalogatóknak köszönhetően szép őszi zsákmánynak örülhettem.
A kellő finomítással, a megfelelő sötét, hidegvízi etetőanyagok segítségével a jó helyen eredményesek lehetünk télidőben is a keszeghorgászataink alkalmával, ezért ne legyünk restek vízpartra menni, mert ilyenkor is rezegni fog az a spicc, csak meg kell találni a módját!
