Alapgondolatok

A fenti bevezetőmből jól kitűnik, hogy ez a témakör olyan, mint egy labirintus, hamar el lehet benne tévedni, ha hagyja magát az ember. Jómagam is sokat szoktam ezen a kérdésen rágódni egy-egy nagyobb verseny előtt, mert azért nem mindegy, hogy mennyire indul jól az ember a horgászat kezdetén. Persze az, hogy gyorsan, szinte rögtön halat fogjunk nem csak az etetőanyagnak, földnek és csalinak köszönhető, van itt még egy aromakérdés is, amire hamarosan vissza is térek. Az alapozó etetés mennyiségének kérdésében az első megszívlelendő gondolat az az, hogy milyen típusú vízen és milyen halfajra horgászunk.

A legnagyobb kosárral alapozok pontyra, ebbe körülbelül másfél deciliter mennyiség fér bele.

A pontyoknak szánt alapot kimértem egy vödörbe és kukoricával, csontkukaccal dúsítottam azt.

Ha az alapozó etetésre néhány gombócot is meggyúrunk, akkor azok tovább ottartják majd a halakat.

Más etetési stratégiát igényel egy folyóvíz és egy állóvíz is, ahol ráadásul számtalan variáció lehetséges, de vágjunk is bele a boncolgatásba! A folyóvízi feederezés alkalmával nem feltétlenül van kimagasló jelentősége az alapnak, sokkalta fontosabb az etetés fenntartása a folyamatos dobásokkal, erre ugyanis azért van szükség, mert egy Duna, vagy Tisza pillanatok alatt elmossa a bejuttatott etetőanyagunkat. Ha tehát egyszerre megpróbálunk nagyobb mennyiséggel indítani, mondjuk 5-10-15 dobással, az szinte semmit sem fog jelenteni. Mivel azok nem egymásra esnek, így nem fog egybefüggő etetési szőnyeg kialakulni, nem úgy egy úszós horgászat alkalmával, ahol a bedobott kétkezes gombócok által vastagon terítve lesz a fenék.

Az etetőkosárba mindenből egy pár falatot teszek, hogy sokáig ott marasztaljam a halakat.

Visszatérve tehát a feederhez, a folyón való horgászat esetén sokkal eredményesebbek lehetünk egy folyamatos, ritmusos horgászattal, ahol pár percenként újra és újra dobunk. Az állóvízi horgászataink etetési stratégiája azonban már ettől sokkal összetettebb kérdés, ahol elsőnek a megcélzott halfaj szerint kellene szétválasztani az etetés indítását. Ha létezik valamely igazság a témában, akkor a szerint azt mondanám, hogy a nagyobb kezdő etetést egyértelműen a ponty horgászatánál célszerű alkalmazni, de ha nem ő a fő célhal, hanem csak szeretnénk belőlük is fogni, akkor is ez lehet a jobb irányzat. A ponty egyértelműen egy olyan halfaj, amely szereti a hasát és nem fog elmenni a megterített asztal mellett, így számára egy nagyobb méretű alapozó feederkosárral történő kezdés alkalmával bedobott 10-20, vagy akár 30 dobás sem számít túlzásnak. Ez persze óriási csobogással jár, aminek köszönhetően garantáltan elugranak a halak onnan, de az idő múlásával visszatérnek és sokat megfoghatunk belőlük. Az efféle nagyobb mennyiségű alapba rakhatunk bőven csemegekukoricát és ha nem jelentős a törpeharcsa állomány, akkor csontkukacot is,  véleményem szerint ez a két csali az, amivel a pontyoknak a legjobban fogunk kedvezni. Ha mondjuk 2-3 liternyi etetőanyagot tervezek bealapozni, akkor abba nyugodtan beletehetünk  egy doboznyi csemegekukoricát és 2-3 deciliter csontit is. Ezzel az aránnyal szerintem nagyon nem foghatunk mellé, persze a helyi viszonyokhoz és tapasztalatokhoz lehet és kell is igazítani az etetési sémánkat. A keszeghorgászat viszont, már más helyzet, mert bizony ezek a halak rendre szeretnek elmozdulni a vízoszlop különböző rétegeibe, ezért ha tudja a horgász, hogy vízközt kell azokat megfognia, akkor másként kell eleve indítania a horgászatát, mintha csak a fenéken kellene keresni őket. A keszegfélék horgászatának kezdetekor nem szoktam sokat etetni, ami miatt eleve nem is használok olyan nagy beetető kosarat, mint a pontyos alapozáshoz, számszerűsítve ez annyit jelent, hogy míg a pontyozás esetében 7*5 centiméter méretű kosárral kezdek, addig ez esetben körülbelül a fele méretű kosár van fent, de van, hogy csak az a kosár amivel horgászni is fogok.. Általában a keszegfélék horgászatakor a folyamatosság a legfontosabb az etetésben, így nem feltétlenül kell egyszerre túl sokat bejuttatni, ha azonban még itt valami nagyon számít, az nem más, mint a pontosság! Ezt minden írásomban igyekszem hangsúlyozni, hogy a pontosság a horgászatunk sikerességéhez elengedhetetlen feltétel, gondoljunk csak bele, ha kétpercenként újradobunk egy ötórás versenyen, az kerek százötven dobást jelent, s ha ezek közt van olyan, ami akár több méterre is célt téveszt, akkor bizony jobban hasonlít az etetésünk egy szőnyegbombázáshoz, mintsem egy koncentrált és pontos etetési helyhez. Ez egyébként azért is fontos, mert minél kisebb helyre tereljük össze a halakat, annál gyorsabban találják azok meg a horgunkat, így gyorsabban is lesz majd kapásunk. De kanyarodjunk vissza a keszegre szánt alapozó etetés összetételére. Az szerintem köztudott mindenki számára, hogy a dévérek kedvelt csemegéi közé tartozik a szúnyoglárva, a giliszta és csak ezek után következnek a felsorolásban a csonti és a pinki.
 

A vízbe folytott csonti nem kelt gyanakvást a halakban, mert olyan, mintha már régen a fenéken heverne.

A nagyobb dévérek kedvenc csemegéje a giliszta, amit egyébként minden hal szivesen fogyaszt

A tűzőszúnyog felkelti még a legóvatosabb halak étvágyát is!

Mivel a dévérek szeretik a föld által keltett füstöt, ezért a szúnyogot és a vágott gilisztát ebbe teszem bele, mert ebben pár órát még a legmelegebb nyári napon is kényelmesen kibírnak. A csontit és a pinkit pedig általában vízbe fojtom le és kis tálkákban tárolom a tálcámon. Az etetőanyagomat és a földes élőanyagot két külön tálkában tárolom egymás mellett, azonban egy üres nagyobb méretű tálkában a kettőt összekevergetem, éppen olyan arányban amire akkor a halak vágynak. A föld és az etetőanyag keverékét egyébként mixnek szoktuk nevezni, én általában az 1:1 arányból indulok ki, ez már egy ízes, füstölő élőanyagbomba, amivel kezdeni is lehet a horgászatot, ez alkalmas az alapozó etetésre is ebben az arányban. Ha van a közelben keszegféle, akkor az erre a füstfelhőre garantáltan odaugrik, főleg ha azt még egy kis poraromával is meghintjük a kezdés előtt! A mix arányának változtatásával könnyedén tudunk reagálni a fentebb mozduló keszegekre, ha több az etetőanyag a mixben, akkor az inkább a fenéken fejti ki a hatását, viszont ha több a föld aránya, akkor az már egyre jobban dolgozik vízközt. A poraromákat inkább csak a horgászat kezdetekor szoktam használni, hirtelen odarántja a halakat az etetésünkre, így szinte azonnal van jelentkező a horgunkon. Fontos megjegyezni azonban, hogy teljesen más hatást fejtenek ki, mint a folyékony aromák, ugyanis ezek pillanatok alatt feloldódnak a vízben és hamar el is illannak, míg a folyékony társaik csak lassan, de folyamatosan fejtik ki hatásukat.

A keszeges alapozó etetés üteme tehát ugyanolyan gyors, mint amilyen az utána következő horgászat, a különbség csak annyi, hogy nincs fent a boton horogelőke és csali ilyenkor. A megfelelő alapozó etetés nagyban meghatározza az utána következő horgászat sikerességét, így szenteljünk neki kellő odafigyelést, mert már az elején elronthatjuk a pecát. Persze, nem csak ezen múlik a sikerünk, de bízom benne, hogy egy pár gondolatommal azért tudtam segíteni a témában.