Pontyok finoman
Szokatlanul hűvösre sikeredet az idei év tavasza, és szinte már megszokta az ember, hogy jön egy-egy hóvihar. Ennek köszönhetően a vizeink igen lassan tudtak felmelegedni. Áprilisi közepén az utam festői környezetbe vezetett, a hegyek ölelésében fekvő Rakaca-víztározóra.
A tározó Miskolctól nem messze Szalonna és Meszes települések között terül el, a maga 202 ha-val. Egy igaz vadvíz telis tele kihívásokkal és gyönyörű halakkal. Szerencsére volt már alkalmam pár alkalommal itt horgászni és nagyon megszerettem ezt a vizet, így ha tehetem ellátogatok ide, akár több napos horgásztúrára is.
Mivel az esőkabát és a vízhatlan nadrág (amit egyébként biciklizéshez vettem, de tökéletes szolgálatot tesz a vízparton) alapfelszereléssé vált az idei horgászataim alkalmával, nem ért meglepetésként a reggeli kipakolás közben eleredő eső, ami sajnos egész nap csepergett. Egy pörgős keszeges pecára készültem, de mivel tudtam, hogy ebben az időszakban a pontyok is igen intenzíven táplálkoznak mindenképp szerettem volna egy távot nekik is megetetni. Igaz kicsit tartottam tőle, hogy a hideg vízben még annyira nem tértek magukhoz. Bő 6 órás intenzív horgászatot terveztem, mivel még este haza is kellett érnem Debrecenbe, ami nem két kilométer innen. A horgászat első 3 órájában a célhal a keszegféle volt (amiben a tározó igencsak bővelkedik), a második 3 órát pedig a pontyoknak terveztem szentelni, ha pedig még sincsenek étvágyuknál akkor visszaállok keszegezni. A keszeges táv 20 m volt, a pontyoknak szánt etetést pedig 40 m-en alakítottam ki.
Mivel az esőkabát és a vízhatlan nadrág (amit egyébként biciklizéshez vettem, de tökéletes szolgálatot tesz a vízparton) alapfelszereléssé vált az idei horgászataim alkalmával, nem ért meglepetésként a reggeli kipakolás közben eleredő eső, ami sajnos egész nap csepergett. Egy pörgős keszeges pecára készültem, de mivel tudtam, hogy ebben az időszakban a pontyok is igen intenzíven táplálkoznak mindenképp szerettem volna egy távot nekik is megetetni. Igaz kicsit tartottam tőle, hogy a hideg vízben még annyira nem tértek magukhoz. Bő 6 órás intenzív horgászatot terveztem, mivel még este haza is kellett érnem Debrecenbe, ami nem két kilométer innen. A horgászat első 3 órájában a célhal a keszegféle volt (amiben a tározó igencsak bővelkedik), a második 3 órát pedig a pontyoknak terveztem szentelni, ha pedig még sincsenek étvágyuknál akkor visszaállok keszegezni. A keszeges táv 20 m volt, a pontyoknak szánt etetést pedig 40 m-en alakítottam ki.
Saját kárán tanul az ember szokták mondani
Az első 3 óra igen hamar elrepült. Na most ugrik a majom a vízbe gondoltam magamba miközben mértem ki az új távolságot. 5 perces ütemre állítottam a visszaszámlálót. Az első kapás hamar megérkezett egy nem is igazán nagy keszeg személyében, pedig kukoricával csaliztam.
Következő dobásra egy komótosabb elhúzás volt a visszajelzés, hogy bizony megérkeztek a potykák az etetésre.
Nem mondhatom, hogy hatalmas pontyokat fogtam, mert átlagban a méretet se igen érték el szerintem, viszont mivel egy Medium karakterisztikájú bottal hajkurásztam őket, a fárasztásuk igen élvezetes volt. Minden dobás alkalmával csemegekukoricával teletömött kosaraknak köszönhetően folyamatosan sikerült a pontyokat szákba terelnem, így egy igencsak élvezetes horgászatot tudhattam magaménak.
Nem hittem volna, hogy én hosszú előkével tudatosan fogok tudni pontyozni, vagyis hogy ennyi halat sikerüljön fognom. Ez az alkalom is nagyon tanulságos volt számomra, nagyszerű gyakorlása volt a keszeges és pontyos pecának is és remélem ezzel a tanulási folyamattal és sok sok, illetve még több gyakorlással sikerül majd fejlesztenem a pecámat.
Írta: Hegedűs Sándor
www.avegyesz.hu
