Adjuk meg az ütemet!

A legtöbb nagy kiterjedésű tavunk és víztározóink bővelkednek keszegekben. Ezen halak nagy egyedszámban történő megfogása kellő gyakorlatot igényel. Minden apró részletnek a helyén kell lennie ahhoz, hogy egy ilyen helyzetben a halfogás folyamatos és villámgyors legyen. Versenyzőként természetesen készülünk az ilyen helyzetekre, fejlesztjük magunkat, csiszoljuk a gyorsaságunkat. Egy ilyen tréningre látogattam el a közelünkben lévő víztározóra, ami bővelkedik dévér- és karika keszegekben. Az ilyen horgászatok alkalmával megpróbálom teljesen leutánozni a versenyszituációt, így ugyanúgy öt órát horgászom, ami előtt tíz percnyi etetőidőt hagyok és természetesen számolom a halakat is. A vízpartra történő kipakolás semmivel sem szerényebb, mindennek a helyére kell kerülnie.

Szép karika keszegek is laknak a tározóban

Ez alkalommal kereken harminc méterre terveztem a horgászatot, a korábbi tapasztalatokra hagyatkozva. Ezért a Tubertini Trinity medium-light feedereket hoztam magammal 3,60-as változatban, melyek végébe az 1oz-s spicceket helyeztem. Ezek a botok kellő gerincességgel rendelkeznek a 30-40 méteres távolság meghorgászására is. Természetesen vegyük figyelembe a távolság megválasztásánál azt is, hogy egy esetlegesen feltámadó szél ezt a távolságot befolyásolni fogja, így ne a maximális dobótávon kezdjünk el horgászni, mert könnyen megeshet, hogy később már nem érjük azt el! A botokra a nálam már bevált Tubertini Vertigo 5500-as orsókat raktam, a szintén megbízható 0,18-as Tubertini Gorilla Feederzsinórral töltve. A dobóelőke szerintem nem maradhat el, mert egy gyors, ütemes horgászat alkalmával hamar elfáradna a zsinórunk, ami szakadáshoz vezetne, ezért 0,25-ös Tubertini Tatanka Evo Silver zsinórból kötöttem a nyúzót. Ez a zsinór víztiszta, így az áttetsző vizű tavakban is bátran alkalmazható, garantáltan nem látja a hal azt. Itt érdemes megemlítenem, hogy a horgászat helyszínén ilyen körülmények vannak, ezért a kristálytiszta vízben fontos az etetőanyagunk és az alkalmazott földünk színe is. Ezúttal egy viszonylag könnyű keveréket vittem magammal, a Tubertini Gold Medal fekete etetőanyagot és erre egy fél zacskó Maros Mix Löszt rostáltam rá, de előtte kivettem belőle valamennyit, hogy tiszta etetőanyagom is maradjon. Ez az etetőanyag, egy kellemes ízű, illatú sok kókuszlisztet tartalmazó keverék, amely semmiféle plusz aromát nem tartalmaz. A földem pedig Maros Mix Barna Agyag és Sötét Lösz keverékéből állt. Négy kiló agyaghoz tettem két kilónyi löszt, így egy nehéz, de mégis ködölő földet kaptam. Ebbe belekevertem egy negyed zacskónyi Maros Mix Színes Angol Morzsát és természetesen a dévérek egyik kedvencét, a szúnyoglárvát is. A morzsa nem bántja a szúnyogot, így nyugodtan órákig el vannak együtt.

A csali arzenál, jól látszik a sima etetőanyag és a földdel dúsított közti különbség

A kristálytiszta vízben a halak mindent látnak, ezért odafigyeltem a horog színére is, ami ezúttal egy piros horog, a Tubertini Serie 2 red volt. Ebből is a 14-es méret volt a megfelelő. Az etetési időt egy normál méretű etetőkosárral végigdobáltam alapozás gyanánt. Ezt az alapozó etetőanyag és élőanyag keveréket úgy állítottam össze, hogy etetőanyagot és földet kevertem össze 1:1 arányban, a föld már tartalmazott szúnyoglárvát, ami mellé minden kosárba csíptem egy kevés pinkit és csontit. A tíz percnyi etetőidő letelte után már felcsalizott horoggal ellátva dobtam vissza a szerelékemet. A legtöbb horgász ilyenkor bedobja és megvárja a kapást, ami lehet, hogy csak két három perc múlva következik be. Tehát a horgászatuk ütemét a halak intenzitása határozza meg. Mivel a feederezésnél a bedobásonként etetünk is, ezért ez egy lassabb etetési tempót eredményez, amivel kevesebb csalogatóanyagokat juttatunk be. Ezt a ritmust meg lehet fordítani, azaz a horgász adja meg az ütemet a halaknak, amihez ők igazodnak. Természetesen ez az ütem egy jóval gyorsabb, egy perc körüli ritmus, amellyel kétszer-háromszor annyi csalogatóanyagot tudunk azonos idő alatt bejuttatni. A több etető és élőanyagnak köszönhetően jóval több halat fogunk összeterelni az etetésünkön, ami egyre gyorsabb kapásokat fog eredményezni.

A szúnyoglárva a keszegfélék kedvence, ha tehetjük vigyünk belőle magunkkal!

A piros horog egyáltalán nem kelt gyanakvást a halakban

Ez a fajta horgászat jóval hamarabb fog felpörögni, ami eredményeként jó eséllyel fogunk több halat. Ezen tematika alapján építettem fel a horgászatomat ezúttal. Gyors, pontos dobások, minden felesleges mozdulat nélkül. Ez a technika a magas darabszám megfogására irányul, tehát a parton eltöltött időt minimalizálni kell, hogy több időnk maradjon a valós halfogásra. Ilyen lehet a csalizás, kosártömés, de a horog kiszabadítása is. Ez alkalommal igen jól sikerült az öt órás tréning, ahol kimagaslóan jó darabszámokat tudtam megfogni. Az első órában 34, a másodikban 29, a harmadikban 25, a negyedikben 30, míg az utolsó ötödik órában 36 keszeget sikerült megfogni. Ez összesen 156 darab, ami azt gondolom egy kiváló eredmény és jól mutatja, hogy mire lehetünk képesek a sok gyakorlással. Persze a legnehezebb dolog ezt az intenzitást kicsikarni a halaktól és öt órán keresztül fenntartani az érdeklődésüket.

Szép zsákmány gyűlt össze ezúttal a megfelelő ütem eltalálásával

Az ilyen hullámvölgyek esetén érdemes az élőanyag mennyiségével játszani, esetleg az előkén és a horgon finomítani. Sokan kérdezik tőlünk a versenyek után, hogy mi volt a titok, de egyértelmű választ adni nehéz feladat, mert hiába van meg a tuti etetőanyag és csali, ha a pontosság, a megfelelő ütem megtalálása, a technikai háttér, vagy egyszerűen csak az érzés nincs meg éppen, akkor valószínűleg nem fog ugyanúgy működni a dolog. A helyes irány mindenképpen a gyakorlás, mert ott tudjuk elsajátítani az alapokat, az apró technikákat és olyankor érzünk rá sok fontos dologra. Mindenkinek azt ajánlom, hogy a legközelebbi keszeghorgászat alkalmával próbálja meg felpörgetni az ütemet és érezze meg ennek a technikának a lényegét, s természetesen fogjon minél többet az ezüstös halakból.

Írta: Kálló Kornél