A szezonnak sosincs vége!
Persze-persze, gondolja magában a kedves Olvasó, de az az igazság, hogy az évek során eljutottunk oda, hogy egy eredményes feederhorgász - aki a pontyok után leskelődik - az egész évben eredményes tud lenni! Nézzünk hát néhány olyan praktikát, amellyel a lehűlt vizekben is minden esélyünk megvan egy-két szebb pontyra.
Télen is lehet eredményes a pontyhorgászat, azonban sikere sokkal inkább függ a horgász felkészültségétől, mintsem a szerencséjétől, mert ekkorra már annyira óvatosak lesznek a lehűlt vízben bajszos barátaink, hogy akármivel nem lehet őket becsapni! A megfelelő helyismeret elengedhetetlen a sikeres horgászatokhoz, mert ebben az időszakban a halak az álló és folyóvizek általuk valamiért előnyben részesített részeire húzódnak el, ott állnak össze. Nem árt tehát tudni, hogy a pontyok ebben az időszakban merre tartózkodnak, a víz melyik szegletét részesítik előnyben. Különösen igaz ez a nagyobb kiterjedésű tavakra, ahol bárhova elhúzódhat a halállomány, így ha nem a megfelelő helyet vallatjuk, lehet olyan érzésünk lesz, mintha nem is lenne benne hal! Pedig van az, csak mi nem ülünk a megfelelő helyen! Ebben a kérdésben vagy az előző évek tapasztalataira hagyatkozzunk, vagy ha ez nincs az adott vízterülettel kapcsolatban, akkor használhatjuk a józan eszünket is. Keressük a mélyebb gödröket, de napsütéses téli napokon a sekélyebb, könnyebben átmelegedő részek is jók lehetnek. Figyeljük a jeleket, amelyek halakra utalhatnak. Ilyen lehet egy pontyugrás -bár ez, ebben az időszakban azért eléggé ritka -, vagy a felszínre úszó buborékok is utat mutathatnak, amelyeket megcélozva könnyen és hamar kiderülhet, hogy pontyok okozzák-e azokat. Az biztos, hogy minden időszakban, így a téli horgászatok alkalmával is lehet pontyot fogni, mert ekkor is találunk táplálkozni akaró, éhes egyedeket.
A Téli időszakban egy-egy ilyen szebb példány rögtön átmelegíti a testet és a lelket.
A kiakasztott zsinórklipsz használata mellett zsinórjelölő filccel meg is jelölöm a zsinóromat,
így ha ki kell azt akasztani a fárasztás során, könnyedén visszatalálok az eredeti távra.
Azonban ez az éhség nagyban különbözik a nyáron megszokottól. Fontos megérteni ehhez azt, hogy a halak hidegvérű állatok, így az anyagcseréjük nagyban függ a vízhőmérséklettől, ezért egy nyári 20 fokos vízhez képest a téli 2-3 fokos vízben a táplálékigénye ugyanannak a halnak csak a töredéke. Ebben az időszakban, ha teleeszi a hal magát, az lehet, hogy legközelebb csak két-három hét múlva fog ismét táplálkozni, de fontos megérteni azt is, hogy ebben a hideg környezetben a táplálék felvétele is sokkal erőtlenebbé válik, ezért a nyáron nagyon jól bevált méretű horgokkal és előkezsinórokkal ilyenkor szinte esélytelen a halfogás, ezért azokat le kell finomítani, kisebb méretűekre cserélni.
A legnagyobbtól a legkisebbig, 6-12-es horgok egymás mellett, kinézetre és súlyra is markáns a különbség!
Monofil, vagy fonott legyen a horogelőke. Nehéz kérdés! Methodnál inkább a fonottra voksolok a nagyobb teherbírása miatt.
Tehát a szerelék minden elemét finomítsuk le ennek jegyében, - persze az ésszerűség határain belül - gondolok itt a horogméretre és az előke vastagságára, de akár a feederbotunk spiccére is. Ha már a horgoknál tartunk, akkor bátran kijelenthető, hogy a nagytestű pontyokra horgászva ebben az időszakban a megfelelő horogméret a 8-10-es, amit sok esetben 0,08-as átmérőjű fonott zsinórra kötök. A horog bár nem túlságosan nagy, ezért mégis legyen erős anyagú, mert egy tíz kiló feletti példány még télen is képes nagy erőt rá terhelni. Én a horgokat, főleg ha az egy új, általam még nem ismert típus, mindig letesztelem egy fogó segítségével, így azonnal kiderül, ha az könnyedén hajlik, illetve törik. Sokkal megnyugtatóbb így horgászni, mert nem kell félni a halaknak feleslegesen okozott sérülésektől, egy-egy kihajlott, vagy eltört horog esetén. A horog méretéhez szorosan kapcsolódik a felhasznált csalik mérete is, amely ebben az időszakban csak ritkán nagyobb méretű, ilyenkor inkább a 6-8 mm-es kis csalikat részesítsük előnyben, amelyek egyébként méretükben is harmonizálnak a horgunkhoz.
A legkisebb 5-6 milliméteres csalikhoz véleményem szerint a csalitüske a legjobb csalizási megoldás,
mert ezzel biztosan nem repesztjük szét azokat.
Néhány általam favorizált pici csali.
Ne féljünk a kisméretű pelletektől, bojliktól! A nagytestű pontyok ugyanúgy elcsábulnak tőlük!
Az ízek tekintetében inkább az édesebb jellegű csalik számítanak favoritnak, így a nagy klasszikus eper és ananász, de az utóbbi időben méltán népszerűvé vált csoki, csoki-narancs is jó irány lehet. Sok esetben tapasztaltam, hogy ezek a csalik pár szem izgő-mozgó csontival megspékelve még fogósabbá válnak, ezért élőcsali nélkül sosem indulok el ez idő tájt. Az etetőanyagok tekintetében is jó lehet ez az édesebb ízválasztás, igaz ez még akkor is, ha egy erősen hallisztes etetőanyagról van szó. Ezt is fel lehet dobni erre a helyzetre valamely édesebb aromával, esetleg hozzákevert édesítőszerrel. Ami viszont alapvetően fontos és mindenképpen fogadjuk meg, az az etetőanyagunk színe, ebben az időszakban a megfelelő választás a sötét szín. A vizek ilyenkor letisztulnak, amelyben a halak is jobban látnak, ezért a feltűnő, a fenéktől jóval eltérő színek gyanakvást kelthetnek a pontyokban. Ne féljünk az aromáktól, sőt vigyünk magunkkal többfélét is, mert ezeket az etetőanyagra utólag töményen rálocsolva is használhatjuk, s ha azt így tesszük, akkor egyféle etetőanyagból rögtön sokfélét tudunk csinálni. Nem kell félnünk a túlaromázástól, mert a hideg vízben az aromák nagyon lassan terjednek és így kevésbé érződnek.
Ne féljünk az aromáktól! Ebben az időszakban nem lehet azokat eltúlozni.
Nekem a lehűlt vízben nagyon beváltak a sűrű CSL aromák a pontyok csalogatására.
Extra aromázás, ami becsapódáskor szinte felrobbantja a vizet!
Sok esetben a halakat csak a parttól egészen távol találhatjuk meg, ezért készüljünk fel a nagytávú dobásokra is. Olyan feederbotot érdemes választanunk, amivel ez a távoli horgászat megoldható, így erre a célra a 3,90-4,20 centiméteres heavy, esetleg extra heavy dobósúlyú feederbotok a legalkalmasabbak, mert ezekkel a botokkal minden gond nélkül tudunk 100-130 méterre is dobni. Szakavatott kezekben ettől jóval többre is képesek ezek a botok, amit mi sem bizonyított jobban, hogy az idei távdobó bajnokságon a feederkategória győztese több mint 180 métert is tudott dobni! Ez a téli, haltalanabb időszak egyébként ennek gyakorlására is alkalmas lehet, sosem árt az embernek, ha fejleszti magát. Ezekre a feederekre nagy dobbal rendelkező, robosztusabb orsót válasszunk, amelyre én 0,20-as átmérőjű süllyedő zsinórt csévélek és 0,18-as fonott dobóelőkét is kötök a végére. A dobóelőke használata nélkülözhetetlen az efféle pontyhorgászathoz.
Matracon egy kisebb példány, aki nem tudott ellenállni az apró csalinak.
Élőcsali nélkül ebben az időben ne induljonk el feederezni, mert sokszor
a pellet mellé felfűzött pár szem csonti mágnesként vonzza a nagyobb pontyokat.
Fontos beszélni még a helyválasztás és a magunkkal vízpartra kivitt holmi összefüggéséről is, ha egy-két órán belül az általunk választott helyen nincs kapásunk, akkor érdemes onnan továbbállni egy másik helyre, mivel azt ebben az időszakban nem lakják a pontyok, ebből kifolyólag én ilyenkor csak a legszükségesebb holmikat viszem magammal, egy darabbal sem többet, hogy egy esetleges átpakolást könnyedén meg tudjak oldani. Tehát célratörően, kevés holmit vigyünk magunkkal, egy bot, egy merítő, egy vödör az etetőanyagnak és csaliknak, de ebbe egy kis innivaló is elfér, és valami ülő alkalmatosság, így ha megunjuk, vagy át akarunk ülni egy másik helyre, akkor azt egy gyors pakolás után könnyedén megtehetjük. Az időjárás erősen befolyásolja az aznapi horgászatunkat, a hideg, fagyos reggelek nem kedveznek a horgászatnak, ilyenkor a víz is hűlhet akár több fokot is reggelre, amit a halak sokként élnek meg és nem táplálkoznak. Az enyhe, felhős reggelek és a délutáni napsütéses órák hatására ismét melegszik a víz, aminek következtében újra táplálkoznak a halak. A kitartóak a kora esti órákban is próbálkozhatnak, mert jó esély van halat fogni. De öltözzünk fel vastagon, ne becsüljük le a hideget! Szórakozni indulunk, még ha az időjárás nem is olyan kellemes, akkor is, és ha ezt nem a megfelelő ruházatban tesszük, bizony könnyen kínszenvedéssé válhat a kint lét. Sál, sapka, kesztyű és egy meleg bakancs a kötelező viselet, de az sem árt, ha egy termoszban forró teát viszünk magunkkal. Míg mások a meleg szobában a nyári élményeket elevenítik fel magukban, addig mi újabb élményekkel gazdagodhatunk a vízparton és ki tudja, lehet, hogy télen köszön ránk életünk legnagyobb pontya!
Írta: Kálló Kornél
