A Keleti megfejtése 1. ész-Szeszélyes tavasz
Utoljára talán 15 éve pecáztam a Keleti-főcsatornán, mégpedig a családi nyaralás alkalmával, amikor is a Hajdúszoboszlóhoz közeli szakaszon vettünk ki egy nyaralót a 6 napos vakációra, de sajnos törpeharcsán kívül más halfajjal nem sikerült találkozni, így amikor Debrecenbe kerültem sem igazán foglalkoztatott ez a víz a kezdeti rossz emlékek miatt.Utoljára talán 15 éve pecáztam a Keleti-főcsatornán, mégpedig a családi nyaralás alkalmával, amikor is a Hajdúszoboszlóhoz közeli szakaszon vettünk ki egy nyaralót a 6 napos vakációra, de sajnos törpeharcsán kívül más halfajjal nem sikerült találkozni, így amikor Debrecenbe kerültem sem igazán foglalkoztatott ez a víz a kezdeti rossz emlékek miatt.
Aztán egyszer csak úgy január derekán járhattunk, amikor is elmerülve az internet világába egyre több bejegyzésbe és videóba ütköztem, melyek ezen csatornán való horgászatot taglalják. Egyetlen szón, vagy inkább mondaton akadt meg a szemem "törpeharcsák nélkül". Úgy gondolom mondanom sem kell, hogy nekem se kellett több már is belevetettem magam az információ tengerébe. Meg kell jegyeznem, hogy ilyenkor hatalmas előnyt jelent az, ha az embernek van olyan ismerőse aki rendszeresen vallatja is az aktuális vizet, és nem fél kérdéseinkre válaszolni. Természetesen hiába mindez a sok segítség az ember saját bőrén tanul a legtöbbet, ezek az információ morzsák pedig mutatják neki az utat. Mindez szép és jó, de miért épp a Keleti, van még sok más víz Debrecen közelében. Azért, mert egy igen nehéz és változatos pálya, és ahogy a mondás szól " Teher alatt nő a pálma".
Ahogy beköszöntött a március és volt egy két jele a jó időnek egyre türelmetlenebb lettem, és megkezdtem az előkészületek. Sajnos eddig nem nagyon ástam bele magam a hosszú előkés feederezés világába, de tavaly nyáron egy igen pörgős keszegezés alkalmával eldöntöttem, hogy idén félreteszem a method cuccot és ennek szentelem ezt az éve(ke)t. Beszereztem amit kellett: vékony előke, fonott főzsinór, pici horog, feeder kosarak, a jónak vélt etetőanyagok és a folyóvíz esetében elmaradhatatlan agyag.
Az első alkalom annyira jól sikerült, hogy reggel 6:30 kor a vízparton havas eső fogadott, de hát ilyen az én szerencsém. Egy percig se csüggedtem, magamra kaptam a vízhatlan nadrágot és kabátot gyorsan bekeverem a kaját és indulhatott a peca. Egy dolog volt kitűzve erre az alkalomra sikerüljön halat fognom. Ez szerencsére a peca megkezdése után nagyjából 10 perccel teljesült is.
Nagy volt az örömöm, főleg, hogy a kapások sora nem maradt abba és szinte mindet halra tudtam váltani. A horgászat menete nem volt bonyolult: 6 soros alagút kosárral végeztem az alapozást 15 m-re, majd egy kisebb kosárra váltva kezdtem meg a pecát nagyjából 80 cm hosszú előkével. Csali terén pinkit és csontit próbáltam, de csak a piros kis lárvákkal sikerült kapást elérnem. A halak tényleg nagyon finoman ettek és végre első kézből tapasztalhattam a fonott főzsinór kedvező hatását: ezeknek a kicsi halaknak is tökéletesen mutatja a kapását megfelelő előkehossz használata esetében. 10 óra körüle az idő is barátságosabbra fordult, viszont érdekes módon a harangok megkondulásával a kapások is elültek, vagy pedig én csináltam valamit rosszul, de erre már nem derült fény mert ebbe a napba ennyi fért bele és az érkező viharos szél már pakolás közben ért.
Március végén következhetett is a következő bevetés. Az időjárással ez alkalommal nagyobb szerencsém volt, amiben az is közrejátszhatott, hogy ez alkalommal feleségem is elkísért. A helyszín változatlan volt, vagyis annyiban változott, hogy most a híd jobb oldalára ültem. Szintén a Keletit vallató cimborámmal egyeztetve ez alkalommal 11 m-nél akasztottam a klipszbe a zsinórt. A taktika ma is változatlan volt az horgászat távját leszámítva, illetve azt, hogy a jó időre való tekintettel az alapozó dobásoknál tettem néhány szem csemegekukoricát a kosárba.
Igencsak jó ritmusúnak indult a peca, így a karórámon a visszaszámlálót 1 percre állítottam, hogy próbáljak egyfajta ritmust adni a horgászatnak. Ez rövid idő elteltével kicsit gyorsnak bizonyult, így 2 percre nyújtottam, így viszont igen határozott kapásra emelhettem rá (igen csak ráemeltem, mivel fonott főzsinórral horgásztam, így a bevágást el lehet felejteni). Ez már szákolós hal! Boldogság a köbön amikor a gyönyörű dévér a merítőben pihegett.
A banda nagyokat még pár apróság követte, majd igencsak lankadni kezdett az érdeklődés, így nem fájt a szívem, hogy pakolni kell.
Továbbra is azt éreztem, hogy nem rossz nem rossz, de a jó nem ilyen, de félreértés ne essék nem vagyok elégedetten, de van ám hova fejlődni. Minden kezdet nehéz szokták mondani.
Írta: Hegedűs Sándor
Forrás: www.avegyesz.hu
